Szerző: szurkoló

“Becsüljük meg, amink van!”
Azt megbecsüljük.
Csak azt ne kérje senki, hogy túl becsüljük, hogy örüljünk.Mert sajnos most még nics minek.
Azt hagyjuk, hogy a leggyengébb csoportban lettünk harmadikok. Ide sorsoltak bennünket, itt kellett -volna jobban- élni az eséllyel.
Számoljunk utána, hogy mennyi pontot szórtunk el feleslegesen: elég csak a hazai É.Ír, és Görög meccsre gondolni. Nemhogy legjobb harmadik, hanem igen könnyen második helyen végezhettünk volna.
De, nem végeztünk!
Ehelyett matekoztunk kettő napja, az UEFA idióta kiírása miatt.
Most, hogy így alakult, a kezünkben (fejünkben, lábunkban) a sorsunk.
Ha olyan erősek vagyunk, ahogy egyesek a csapatban, a csapat körül, az MLSZ-ben hirdetik, akkor saját magunk vívhatjuk ki az EB-n való részvételt.
Nagyon nem tetszik a csapat összetétele, a kapitány személye, de nem érdekel, mert nem tudok változtatni rajta.
Egyet tudok: szeretnék végre valóban szurkolni a magyar csapatnak egy nagy eseményen a csúfos 1986 után. És ezt csak úgy tudom / tudjuk megtenni, ha kijut a válogatott az EB-re.
Mi még szurkolhatunk, szemben pl. Hollandia, Skócia, Szerbia lakosságával.
Bízni nagyon nem bízom a selejtező sikerében (“ész”), de szurkolok, mert olyat nem tudok elképzelni, hogy egy magyar csapat, magyar sportoló ellen szurkoljak. (“szív”).